Van egy különleges kerámiamáz típus amelyet Magyarországon a nagyközönség túlnyomó többsége eozin néven ismer fel és azt gondolja, hogy ez a Zsolnay gyár szabadalmazott terméke és senki más ezen a világon nem tudja előállítani. Illúziót kell romboljak amikor kijelentem, hogy ez a máztechnika ősi idők óta ismert és ha kevesen is de világszerte alkalmazzák. Lüszter mázakként ismeretesek és közös jellemzőjük a többé-kevésbé fémes irizáló megjelenés.
Zsolnay
HF
Ezt a technikát nem is kerámián ,hanem üvegen alkalmazták először az 5. század környékén egyiptomi üvegkészítők. Az elkészült üveg tárgyakat réz és ezüsttartalmú festékekkel dekorálták majd redukáló tűzben kiégették . Az égetés hatására sárga, borostyán és vörös színű, kissé irizáló fémréteg alakult ki az üveg felületén.
Saját lüszteres üvegpróbáim.
A kilencedik század során kezdte el használni néhány fazekas is ezt a technikát a Közel-Keleten. A képen egy 11.századra datált, Fustatban készült tál látható
A fazekas az egyszer már készre égetett mázas kerámia felületét agyagot és különböző nehézfémeket tartalmazó festékkel dekorálja. A kerámiát ezek után még egyszer kemencébe helyezi és alacsony tűzön újra kiégeti. Az égetés során kevés levegőt enged az éghető anyaghoz, így redukáló atmoszféra jön létre. Ennek hatására a mázat fedő festékrétegből fémgőzök lépnek ki, amelyek megszínezik és esetenként irizáló fényt is kölcsönöznek az alattuk levő mázfelületnek. Az eljárás rendkívül érzékeny nagyon sokféle tényező apró változására is ezért jó eredményt nehéz elérni.
Az ebből a korból származó első ilyen kerámia töredékeket a mai Irak és Egyiptom területén találták meg. Uralkodóknak készültek ilyen edények és mecsetek díszítésére gyártottak ilyen fali csempéket. Valamikor 860 körül telepített Abu Ahmand emír fazekasokat Bagdadból a mai Tunézia területén található Kairouan városba hogy az általuk készített lüszteres csempékkel díszítsék fel az ottani nagymecsetet. Innen eredeztethető az Ifriqiyai lüszter manufaktúra megalapítása. A legjelentősebb közel-keleti lüszteres kerámia központok közé tartozott a fustati ,a basrai és a kashani. ezek a mai Egyiptom , Irak és Irán területén találhatók. Fénykorukat a 11 és a 13. század között érték el
Írásos emlék is fennmaradt .Mohammad ibn Albarakat Johari Neishabouri 1196-ban írt a főleg fémekről és ásványokról szóló könyvében a mázak,festékek receptjeiről,a kemencéről és az égetések módjáról. A lüsztertechnika és tudás a 12. században telepedett meg az akkor mór hatalom alá tartozó Ibériai- Félszigeten a mai Spanyolország területén. Sok mór fazekas telepedett le Manisesben a 13. és 14. században is.
Spanyol lüszteres kerámiák a 18-19. sz-ból. IMM gyűjtemény
. A 15. századtól kezdődően van tudomásunk itáliai lüszteres kerámia kísérletekről. A leghíresebb itáliai központok Gubbio,Faenza,Deruta és Pesaro városokban alakultak ki. Az európai lüsztertechnika az első csúcspontját a 16. század során érte el. Az ezt követő időben csaknem feledésbe merült ez a különleges máztechnika csak néhány kis műhelyben maradt fenn a hagyomány. Valamikor a 18. század második felében fedezték fel maguknak a keramikusok újra és terjedt el gyorsan. Ebben segítségükre lehetett az a tény hogy Cipriano Picolpasso 1548 körül írt és kéziratban fennmaradt könyvét a Li tre libri dell’arte del vasajo című művét nyomtatásban is kiadták Rómában 1857-ben és Párizsban francia fordításban 1860 -ban. A nemesi származású művész, Picolpasso majolikafestő volt aki jól ismerte a lüszter technikát és részletes leírásokat adott a felhasznált anyagokról ,kemencékről és az égetés módjáról. Az ő könyvéből tudhatjuk hogy az egyik leghíresebb 16. századi mester a gubbioi Giorgio Andreoli nagyon megvolt elégedve ha a lüszterező eljárása során 100 db majolika tárgyból 6-nak volt meg a rubinvörös fémfénye. Ezekért a tárgyakért azután darabonként ugyanolyan súlyú aranyat fizettek a többi eladhatatlan volt vagy csak nagyon olcsón talált gazdára. Andreoli a készítés titkát magával vitte a sírba.
Giorgio Andreoli tálja ,Gubbio, 1529,
az IMM gyűjteményéből
Az 1862-es londoni nemzetközi kiállításon az itáliai Ginori és Carocci már kiállították lüszteres kerámiákat . Az angol William De Morgan felfigyelt eredményeikre és a saját útját járva kifejlesztette egyéni technikáját 1870 körül. Tudását másokkal is megosztotta.
W. De Morgan lüszterfestéses tálja
Francia keramikusok is felfigyeltek a munkásságára és a technikát egy új magaslatra emelték. A fémfényü edények, kerámiák megjelenéséről szóló első hírek Franciaországból érkeztek hazánkba. A párizsi Union Centrale des Arts Décoratifs 1884. évi kiállításán jelenlevő Radisics Jenő már részletesen tájékoztat az új, dekorativ mázak megjelenéséről és egyre szélesebb körü franciaországi alkalmazásáról. Théodore Deck francia keramikus 1887-ban Párizsban megjelent La faiance című könyvében közöl négy lüszterfesték receptet a két oldalt betöltő leíráson belülW. De Morgan lüszterfestéses tálja. A Golfe-Juan-Vallauris –i Clement Massier a gyönyörű lüszteres tárgyakat állított ki az 1889-es párizsi Világkiállításon. A korábban főleg csak arany, vörös és bíbor színben ragyogó lüszter színek nála kiegészültek a kék és a zöld intenzív, gyönyörű árnyalataival.
Nemcsak fémfényű fényes ,hanem matt felületeket is képes volt előállítani az üvegiparban használatos savmaratással.
A kiállított tárgyak különleges szépsége sok más külföldi kollégát és tudóst is követésre inspirált .A magyar kereskedelmi és ipari kormányzat Petrik Lajos ipariskolai tanárt küldte ki a kiállítás újdonságainak tanulmányozására és más hazai szakemberek is meglátogatták vagy részt is vettek a kiállításon. Köztük volt a magyar Zsolnay Vilmos és Wartha Vince is. Wartha professzor hozta létre Magyarországon a vegyészmérnöki képzést. Tanítványai segítségével jött létre a modern hazai vegyipar. Figyelmét különösen lekötötte néhány speciális kémiai technológia a kerámia, a metallurgia, a víztechnológia, a borászat és a fotográfia stb.. Nemcsak tudós tanár, hanem művész is volt: rajzolt és festett. Az általa alapított Műegyetemi könyvtárban nagy és értékes kerámia gyűjteményt hozott létre.
Még 1889, ill. 1890-ben sor került a párizsi világkiállítás tanulságainak szélesebb körben való megismertetése céljából előadások tartására az ipar, illetve az iparművészet különböző területeiről. Az előadásokat a Technológiai Iparmúzeum rendezte és az intézet tanárai összesen 16 előadást tartottak a különböző iparágakról, közöttük Petrik Lajos tanár az agyag- és üvegiparról. Massier és Deck technikájáról Wartha a sevresi porcelángyár igazgatójának Theodor Decknek a könyvéből és Picolpasso könyvéből is kapott eligazítást. Kísérleteit a Műegyetemen általa létrehozott kis fazekas mühelyben végezte.
Jó barátságban volt a Zsolnay családdal . 1891-ben már közösen kísérleteztek Zsolnay Vilmossal . Kísérleteik gyümölcsét együttesen jó üzleti érzékkel saját márkanévvel láttak el eozin néven. Az elnevezést egy a textiliparban használatos festőanyagtól kölcsönözték.. Wartha csak annyit kért Zsolnaytól a segítségéért, hogy ellenszolgáltatásként díjtalanul engedje át az általa az egyetemi gyűjtemény számára kiválasztott gyártmányait és adja beleegyezését ahhoz hogy ezek közül néhány darabot megtarthasson. A kiállított tárgyak különleges szépsége sok más külföldi kollégát és tudóst is követésre inspirált .A magyar kereskedelmi és ipari kormányzat Petrik Lajos ipariskolai tanárt küldte ki a kiállítás újdonságainak tanulmányozására és más hazai szakemberek is meglátogatták vagy részt is vettek a kiállításon. Köztük volt a magyar Zsolnay Vilmos és Wartha Vince is. Wartha professzor hozta létre Magyarországon a vegyészmérnöki képzést. Tanítványai segítségével jött létre a modern hazai vegyipar. Figyelmét különösen lekötötte néhány speciális kémiai technológia a kerámia, a metallurgia, a víztechnológia, a borászat és a fotográfia stb.. Nemcsak tudós tanár, hanem művész is volt: rajzolt és festett. Az általa alapított Műegyetemi könyvtárban nagy és értékes kerámia gyűjteményt hozott létre.
Még 1889, ill. 1890-ben sor került a párizsi világkiállítás tanulságainak szélesebb körben való megismertetése céljából előadások tartására az ipar, illetve az iparművészet különböző területeiről. Az előadásokat a Technológiai Iparmúzeum rendezte és az intézet tanárai összesen 16 előadást tartottak a különböző iparágakról, közöttük Petrik Lajos tanár az agyag- és üvegiparról. Massier és Deck technikájáról Wartha a sevresi porcelángyár igazgatójának Theodor Decknek a könyvéből és Picolpasso könyvéből is kapott eligazítást. Kísérleteit a Műegyetemen általa létrehozott kis fazekas mühelyben végezte. vörös különböző árnyalatában pompázik.
Wartha W eosinos próbadarabjai közül néhány az IMM gyűjteményében.
Az alaptudás birtokában Zsolnay saját kezébe vette a további fejlesztést és ennek eredményeit a nagyközönség először az 1896-os budapesti milenniumi kiállításon csodálhatta meg . A kiállított anyag óriási sikert aratott
Zsolnay unokája Zsolnay Mattyasovszky Margit írta le könyvében “Biztos csak az hogy nagyatyánk Warthatól kapta az alapot, a nagy értéket, a piros eozint .A sokféle mázat,az eozin gazdag színskáláját és remek változó szinjátékot azonban egyedül dolgozta ki . Valószínű hogy Wartha felfedezése vezette erre az útra. Zsolnay 54 új eozin festéket és sok új máztechnikát kísérletezett ki, készülve az 1900-as párizsi Világkiállításra.
A sors különös kegye ,hogy 2000-ben nekem volt szerencsém rátalálni egy pécsi présházban az egykori mázkísérletek eredményeit összefoglaló egyik bemutató táblára. A nagyméretű próbalap az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagította
Egy váza az alján papírcímkékkel, amelyeken Zsolnay Vilmos saját kézírásával láthatóak a felhasznált eozinfestékek sorszámai.
Különlegesen szép,savmaratással dekorált Zsolnay Eozinok az IMM gyűjteményéből.
Weller (Sicard) USA
Megszűnéséig a budapesti Fischer- féle gyár is készített eozinos kerámiákat . Fischer eozinok az IMM gyűjteményéből
Egy váza az alján papírcímkékkel, amelyeken Zsolnay Vilmos saját kézírásával láthatóak a felhasznált eozinfestékek sorszámai.
Az eozinokat a Zsolnay gyár főleg porózus kerámiákon alkalmazta, de a 20.-as években kidolgozott egy módszert aminek a segítségével szép áttetszőre égetett porcelánra is használhatta ezt az alacsonytüzű máztechnikát. Váza az IMM gyűjteményéből.
Manapság csak nagyon kis számú keramikus képes eozin mázakat készíteni mert az eljárás nagyon érzékeny és igen sok tényező egyidejű nagyon pontos kézben tartásától függ a jó eredmény. Más máz technológiákkal is el lehet érni fémes fényű máz felületeket , de ezek szépsége vagy nem éri el az eozinét vagy nem elég stabilak. Egyes raku mázak hasonló szépségüek de igen gyorsan vissza oxidálódnak és elveszítik színüket ,irizáló fényüket. A gyári úgynevezett gyantás lüszterek színe általában nem elég intenzív vagy ha az is ,nem eléggé kopásállóak. A legszebb eozinos kerámiák jelenleg Magyarországon kívül Angliában ,Spanyolországban Olaszországban , Ausztráliában és Iránban készülnek.
Két pécsi épületre készítettem is készítettem tégla alakú csempéket egy Dobány Sándorral közösen. Az én feladatom volt a mázatlan kerámiák mázolása és égetése
Ez a Felsőmalom utcában látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése